Szemely

A SZEMELY – HEGYESI KÉSÕ-NEOLITIKUS KÖRÁROK KUTATÁSA, BARANYA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA RÉGÉSZETI OSZTÁLY A Szemely falujának (Baranya m.) határában található Hegyes nevû területen 2005 március 2-án fedeztük fel újra légi felderítés során azt a többszörös körárokrendszert, melyet további kutatások céljára választottunk ki. A felderítést követõ további tevékenységekkel kettõs célt kívántunk megvalósítani: - tisztázni a lelõhelyen található objektumok kronológiai besorolását és funkcióját - az információgyûjtést olyan módszerekkel lefolytatni, hogy azzal a lehetõ legkisebb mértékben okozzunk vissza nem fordítható károsodást a lelõhelyen Mind a légi felderítést, mind a késõbbi kutatásokat a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága által társpályázóként elnyert European Landscapes – Past, Present, Future címû EU Culture 2000 pályázat keretén belül végeztük el. Bevezetés>> Földrajzi elhelyezkedés>> Korábbi kutatások>> Újabb kutatási eredményeink>> Légifotózás>> Terepbejárás>> Geofizikai kutatás>> Ásatás>> A körárok szerkezete>> Összefoglaló>>	SZEMELY – HEGYESI KÉSÕ-NEOLITIKUS KÖRÁROK
Bevezetés
Szemely-Hegyes: egy õsi körárok nyomai Szemely község mintegy 7 kilométerre fekszik Pécstõl (Baranya megye), a Dunántúl délkeleti részén. A községtõl északnyugatra fekvõ területen 2005-ben fedeztünk fel légifotózással egymás mellett fekvõ két körárkot. (Mind a légi felderítést, mind a késõbbi kutatásokat a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága által társpályázóként elnyert European Landscapes – Past, Present, Future címû EU Culture 2000 pályázat keretén belül végeztük el.) A nagyobbik körárokrendszer lenyûgözõ méreteivel már felfedezésekor kitûnt az eddig ismert hasonló építmények közül. Késõbb terepbejárásokkal próbáltuk tisztázni az építmény korát, amit a nyugat-európai formai párhuzamok alapján a középsõ vagy a késõ-neolit korszakba soroltunk. A terepbejárási adatok igazolták az elképzelésünket. 2006 szeptembere és decembere között folytattunk próbaásatást területen azzal a céllal, hogy meghatározzuk a körárok szerkezetét és korát. A feltárással egy idõben végzett magnetométeres mérések pontos képet nyújtottak az árokrendszer formájáról és szerkezetérõl. Ezeket az eredményeket egészítik ki az ásatás során nyert információk. Bebizonyosodott, hogy az építményt a késõ-neolit Lengyeli kultúra (i.e 4600-4000) építette, illetve használta. A kultúra jellegzetes edényei, kõ- és csonteszközei kerültek elõ.
Az itt élõ egykori emberek földet mûveltek, állatokat tartottak. Jellegzetesen vékonyfalú, szépen festett kerámiát készítettek. Ezt a hatalmas méretû árokrendszert fa-, kõ- és csonteszközökkel készítették. Életüket nagyban meghatározta az évszakok változása, az „istenek jóindulata” a kedvezõ termés érdekében. A szemelyi, és a hasonló jellegû körárkokat a legújabb kutatások alapján õskori „obszervatóriumként”, kultuszhelyként használták az itt élõk. Hasonló építményekkel Európa szerte találkozunk. Az árokrendszer három nagy árokcsoportból áll, melyeket az idõk során többször megújítottak. A négy égtáj felé nyílnak a kapuszerkezetek, melyeken keresztül az építmény belsejébe lehetett jutni.
A jövõben további célunk az árokrendszer központi részének kutatása, valamint a délre fekvõ kisebb körárok korának és szerkezetének tisztázása.





*Földrajzi elhelyezkedés*



Szemely falu Pécstõl kb. 7 kilométerre dél-délkeleti irányban fekszik. Szemely és környéke a Google Maps-on.


*Korábbi kutatások*

A térségbõl ezidáig csak néhány körárokról volt tudomásunk (ezeket Dr. Zalai-Gaál István fedezte fel) pedig a külföldi párhuzamok alapján itt is számítani lehetett az elõfordulásukra. A falu határában a korábbi kutatások alkalmával már kerültek elõ a Lengyeli kultúrához tartozó telepjelenségek: Szemely-Bregova határrészen 1948 -ban Csalog József és Pusztai Rezsõ találtak lengyeli telepnyomokat. Az ásatás helyszínére nézve azonban nincs biztos támpontunk, a Bregova határrész a mai Hegyessel azonosítható. A körárkokról az elsõ légifelvételt 2003-ban készítette Otto Braasch. A felvételt a Pécsi Légirégészeti Tékának adományozta. Szíves hozzájárulásával látható itt az általa készítette felvétel.

NEOLIT KÖRÁROK, SZEMELY – HEGYES a terület búzával bevetve, 2005. 06. 12. ( O. Braasch engedélyével)	NEOLIT KÖRÁROK, SZEMELY – HEGYES a terület búzával bevetve, infravörös fénykép, 2005. 06. 12. (O. Braasch engedélyével)


*Újabb kutatási eredményeink*

Légifotózás

A korábbi légifelvételektõl függetlenül fedezte fel újra a körárkokat Bertók Gábor 2005-ben: havas körülmények közt néhány igen széles körgyûrû rajzolódott ki, illetve ettõl délre egy kisebb árokrendszer. NEOLIT KÖRÁROK, SZEMELY – HEGYES a terület hóval borítva, 2005. 03. 02. A 2005-2006 során különbözõ körülmények (szántott talaj, növényzet) közt készültek légifelvételek a területrõl. Ezeken jól látszódik a kb. 400×500 m átmérõjû, ovális körárok, illetve a tõle mintegy 200 méterre elhelyezkedõ kisebb árokrendszer, melynek átmérõje kb. 160 m. A késõbbiekben a nagyobbik körárkot vizsgáltuk részletesebben. Archív, az 1980-as években készült felvételeken is nyomokban látszódnak az árokrendszerek, de pontosabb részletek ezeken nem ismerhetõk fel. NEOLIT KÖRÁROK, SZEMELY – HEGYES a terület kukoricával bevetve, 2005. június NEOLIT KÖRÁROK, SZEMELY – HEGYES a terület napraforgóval bevetve, 2006. augusztus A KISEBBIK NEOLIT KÖRÁROK, SZEMELY – HEGYES a terület napraforgóval bevetve, 2006. augusztus


*Terepbejárás*

A légifelvételek alapján körülhatárolt területen terepbejárásokat folytattunk, hogy a lelõhely korát tisztázzuk. Neolit kerámiatöredékeket, paticsdarabokat és számos pattintott kõeszközt – köztük néhány obszidián pengét is – találtunk a felszínen.


*Geofizikai kutatás*

A Szemely-Hegyes régészeti lelõhelyen elvégzett régészeti kutatással egyidejûleg történt geofizikai felmérés is. A geofizikai felmérés megszervezésében és megvalósításában nyújtott segítségéért köszönettel tartozunk Dr. Horváth Ferencnek, az ELTE Geofizikai Tanszéke vezetõjének, Dr. Molnár Gábornak Dr. Székely Balázsnak, a Geofizikai Tanszék oktatóinak, Petrovszki Judit, Póka Andrea és Herein Mátyás egyetemi hallgatóknak. Ugyancsak köszönet illeti Lipovics Tamást, a Tanszék tudományos munkatársát a mágneses szuszceptibilitás-felmérés lefolytatásáért. Külön köszönettel tartozunk Pethe Mihály egyetemi hallgatónak a felmérési munkák vezetéséért. Az õ páratlan lelkesedése folytán növekedett a felmért terület nagysága a tervezett 1 hektárról 14 hektárra. A felméréshez a régészet által is elfogadható eredménnyel szolgáló módszerek közül a mágneses méréseket választottuk. E módszer a geofizikai kutatások egyik leggyorsabb, legtöbb információval szolgáló és nem utolsó sorban olcsóbb eljárások közé tartozik. A mágneses mérések közül is a vertikális gradiens elrendezésben történõ totáltér és gradiens méréseket végeztünk, GSM-19 Overhauser magnetométerekkel. A felmérést párban végeztük a területen 1x1 méteres felbontásban. Az elõzetes információk és a geokorrigált légifelvétel alapján jelöltük ki a geofizikai felmérés, a talajfúrások és a szondázó ásatás helyszíneit is. A geofizikai vizsgálatok és a talajfúrások az ásatási munkákkal párhuzamosan folytak. A szemely-hegyesi körárok szerkezete a geofizikai mérések alapján A geofizikai felmérés során 14 hektárt, a nagyobbik körárok-rendszer területének több mint 90%-át, mértük fel Overhauser rendszerû mágneses gradiométerrel. A felmérés igazolta, hogy légi felvételek fotogrammetriai kiértékelése útján nyert alaprajzi információk fõ vonalaikban helyesek, ugyanakkor nagymértékben sikerült finomítani azokat. Tisztázni tudtuk az árokrendszer finomabb szerkezetét, bejáratainak elhelyezkedését és struktúráját, illetve egyes belsõ objektumainak elhelyezkedését. Ugyanakkor a geofizikai vizsgálatok eredményeképp pontosan megállapítható volt a kutatóárkokkal átmetszett régészeti jelenségek kiterjedése és jellege is. Új, csak a geofizikai méréseknek köszönhetõ információkat nyertünk az egyes körárkok közt elhelyezkedõ számos egyéb jelenségrõl is, melyek közül néhányat a kutatóárkok is érintettek.
A szemely-hegyesi körárok georeferált légifotója	Ugyanabba a légifotóba helyezve a méretarányos, gofizikai mérések alapján készült fénykép

Ásatás

A terülten régészeti feltárást 2006. október 4-én kezdtük el és 2006. december 12-én fejeztük be. A szondázó ásatás során két, 2 m széles kutatóárkot húztunk a körárok közepébõl kiindulva; egy 240 m hosszúságút a déli bejárat irányába (I. kutatóárok), egyet pedig nyugati irányba, 140 m hosszan (II. kutatóárok). Ezekkel a körárok pontosabb szerkezetét és korát szándékoztunk tisztázni. A felsõ 20-30 cm humuszt gépi erõvel távolítottuk el. Miután így jól elkülönülve látszottak elég széles, objektumokat jelzõ sötétbarna foltok, kézi erõvel folytattuk a munkálatokat. A 2006. évi ásatás terve a légifotók információi alapján Az I. kutatóárokban 46, a II. árokban 31 objektumot találtunk. A kisebb objektumok mellett mindkét kutatóárokban átvágtuk a levegõbõl felfedezett, és a geofizikai kutatások által is kimutatott árokrendszer elemeit.
A körárok és a két kutatóárok látképe	A hosszabbik kutatóárok észak-dél irányú képe

A középsõ árokcsoportok közötti területen több nagy kiterjedésû ráásás és objektum nyomai voltak láthatók. Az elõkerült kerámiaanyag nagy része kaviccsal és homokkal soványított, durva házikerámia, de majd minden objektumban szép számmal elõfordul a késõ neolitikum jellegzetes tojáshéj vékonyságú, jól iszapolt, jól kiégetett sötétszürke, fényezett felületû, festett kerámiája is. Az elõkerült kerámia többnyire nagyon töredékes, mivel a feltárás kis területre terjedt ki, csak kevés biztos formát lehet belõlük rekonstruálni. A szemely-hegyesi körárok ásatásakor elõkerült néhány jellegzetes kerámia típus

A körárok szerkezete

A körárokrendszer szerkezete hozzávetõlegesen már a légifelvételeken is látható volt: hármas tagolású árokrendszerrõl van szó (belülrõl kifelé haladva a I-II-III. számokkal jelöltük õket). Az egyes árokcsoportokon belül a késõbbi felmérések további tagolódásokat mutattak ki. Az eddigi eredmények nem nyújtanak egyértelmû adatokat azzal kapcsolatban, hogy a körárokrendszer elemei milyen sorrendben jöttek létre és közöttük milyen kronológiai összefüggések lehettek. A körárok szerkezete az egyes árkok metszetrajzaival I. árokcsoport Az I. árokcsoport zárja körül a körárokrendszer legbelsõ területét. Az árokcsoport külsõ átmérõje hozzávetõlegesen 100 m. II. árokcsoport A II árokcsoport az átvágott szakaszokon egyszeres árokként jelentkezett, átmérõje 215-220 m (K-Ny/É-D). A mágneses felmérés tanúsága szerint azonban egyes szakaszain (pl. a kapuk mellett) elágazik. Az árokcsoport fõ vonala majdnem teljesen szabályos kör alakú, azonban a keleti oldalon, a bejárattól 30 m-re északra és 60 m-re dél felé két ponton az árok 30 illetve 45 m hosszan befelé ível. III. árokcsoport Mind a mágneses mérések, mind pedig az ásatási eredmények alapján a legbonyolultabb árokrendszer. Alakja ovális, lekerekített hatszöget formáz. Bizonyos szakaszain öt párhuzamos árok illetve több elágazás is megfigyelhetõ. A legkülsõ, ásatásunk által nem érintett, a mágneses felmérésen csak szakaszosan jelentkezõ árok keskeny volta arra utal, hogy az árokrendszert kerítés vehette körül. Figyelemre méltó, hogy a legkülsõ két árok a déli oldalon elválik a körárokrendszer fõ vonulatától, és továbbhalad dél felé. Sajnos idõ hiányában ebbe az irányba nem tudtuk méréseinket folytatni, így nem sikerült kideríteni, vajon összeérnek-e, vagy esetleg a kisebb körárok felé továbbfutnak. A III. árokrendszer komplexitása, illetve a mágneses mérések helyenként nehezen értelmezhetõ adatai miatt itt csak az ásatás során érintett árkokról közlünk leírást, illetve csak ezeket láttuk el jelöléssel. A szemely-hegyesi körárok rendszer és környéke Kapuk A mágneses felmérési térképen az 1x1 m-es felbontás miatt kisebb objektumok, pl. cölöplyukak nem azonosíthatók, azonban az árkok szerkezete a több helyen kivehetõ. Ezek alapján megállapítható, hogy a bejáratok tájolása mindenhol megegyezik, azonban a bejáratok árokrendszerenként eltérõ szerkezetûek. Az I. körárokcsoport árkai ívesen záródnak a kapuknál, az átjárást 3-4 m széles földhíd biztosította. Ezt a képet az ásatási adatok is igazolták. A II. körárokcsoport esetében az átjáróknál az árok félkörívesen elõreugrik, a D-i oldalon lehet, hogy két rövid szakaszon meg is szakad. Ásatási adattal egyik kapuról sem rendelkezünk, de feltételezhetõ, hogy az árkokat fa hídszerkezettel hidalták át. A nyugati és a déli részen megfigyelhetõ, hogy az árkok belsõ oldalán rövid, befelé kiágazó, majd a fõ árokkal rövid szakaszon párhuzamosan futó árkok (faszerkezetek?) is kiemelték a kapukat. A III. árokrendszer magnetométeres-felmérésén jól látszanak a többszörös, félköríves záródású kapuszerkezetek. Kapukat körülvevõ nagyobb félköríves árkoknak eddig közölt párhuzamát nem ismerjük, funkciójuk egyelõre ismeretlen. A kapu- és hídszerkezetekrõl jelenleg kevés információval rendelkezünk. A kutatóárkok nem vágták át, csak két ponton érintették a kapuszerkezeteket, néhány következtetés azonban így is levonható a feltárt objektumok alapján. A II. kutatóárok az I. sz., legbelsõ árokrendszer keleti kapuja mellett haladt el, az I. kutatóárok pedig a III. sz. árokrendszer kapujának közelében, érintve az egyik, fent már említett ívelt, kiugró kisebb árkot. Ezeknél a pontoknál mindkét kutatóárokban paticsos-erõsen faszenes betöltõdést találtunk cölöpmaradványokkal, ami minden bizonnyal valamiféle fából, illetve agyagos tapasztásból készült szerkezetre (kapu, esetleg híd) utal. Az árkok többi részében nem találtunk sem famaradványokat, sem paticsot. A bejáratok tájolása megközelítõleg a fõ égtájak irányába esik. A körárokrendszer bejáratok által meghatározott É-D tengelye azonban 17 fokkal tér el a mai északtól (343 fok), ugyanakkor kb. 7 fokkal a Lengyeli kultúra idejére definiált csillagászati északtól is. Tény azonban, hogy a körárokrendszer hosszabb, közel É-D irányú tengelye egészen pontosan (1”-nél kisebb eltéréssel) a 18.8 km-re délre elhelyezkedõ, markáns, háromszög-körvonalú Szársomlyó hegy csúcsára mutat. Tehát a körárokrendszer közepén állva és a déli oldalon lévõ kapun kitekintve pontosan a hegy csúcsa volt látható (persze csak akkor, ha ott nem állt olyan kapuszerkezet, mely a kilátást gátolta). Elképzelhetõ, hogy a hegy láthatóságát helyszín kiválasztásánál és a körárokrendszer tervezésénél figyelembe vették. Az persze továbbra is nyitott kérdés – feltéve persze hogy a fenti összefüggés nem puszta véletlen – hogy a Szársomlyó önmagában lehetett valamilyen szempontból fontos, vagy valamilyen más, esetleg csillagászati jelenség irányát határozta meg. A körárokrendszer hosszabb, közel É-D irányú tengelye egészen pontosan (1”-nél kisebb eltéréssel) a 18.8 km-re délre elhelyezkedõ, markáns, háromszög-körvonalú Szársomlyó hegy csúcsára mutat


Összefoglaló

A Szemely-Hegyes területén talált nagyobb körárokrendszer a légifelvételek, a geofizikai felmérés és a szondázó ásatások alapján egy hármas tagolású, számos V alakú árokból és több száz egyéb objektumból álló létesítmény, mely a késõ neolit Lengyeli kultúra körárkainak sorába illeszkedik, méreteit és komplexitását tekintve azonban jóval nagyobb az átlagosnál.
szöveg: Bertók Gábor, Gáti Csilla, Penthe Mihály, Vajda Olga szerk.: Szabó Tibor légifotók: Bertók Gábor, Otto Braasch kerámia tábla: Gáti Csilla, Vajda Olga geofizikai térkép: Penthe Mihály térképek, egyéb grafika: Bertók Gábor, Nagy Gábor, Szabó Tibor weblap szerk.: Fritz János, Szabó Tibor